IQ és a muzsika
Egy amerikai kutatócsoport arra törekedett, hogy megértsék, hogyan befolyásolja a zenetanulás a hat éves gyermekek intellektuális fejlődését. Ehhez összegyűjtöttek 144 hat éves gyermeket, akik épp az iskolába készültek, és négy különböző csoportban vettek részt különféle kiegészítő foglalkozásokon az iskola mellett.
Két csoport közülük zenét tanult: az egyik csoport billentyűs hangszeren tanult zenélni, a másik pedig a klasszikus Kodály módszerrel elsősorban énekelni tanult. Egy harmadik csoport színjátszást gyakorolt szabadidejükben, míg a negyedik csoport nem vett részt semmilyen kiegészítő foglalkozáson, és szabadidejüket játékkal töltötték.
Ez a tréning 36 hétig tartott, és a kezdeti és végső intelligencia hányadosukat mindkétszer megmérték, mindkét időszak nyarán. Az eredmények azt mutatták, hogy a két zenei képzést kapott csoportban az intelligenciahányados lényegesen nagyobb mértékben nőtt, átlagosan hét ponttal egy év alatt. Ezzel szemben a másik két csoportban az átlagos növekedés csak négy pont volt. Tehát mind a négy csoportban fejlődés tapasztalható volt, de a zenei képzésben részt vevő csoportoknál a fejlődés nagyobb volt.
Az iskolába járás önmagában is hozzájárul az intellektuális fejlődéshez, de ez a hatás mind a négy csoportnál azonos mértékben jelentkezett.
De mi lehetett ennek a különbségnek az oka?
A zenei képzés rendkívül sokoldalú és összetett tevékenység. Szükség van figyelemre, koncentrációra és szigorú napi rutinra. Egyszerre kell olvasni, memorizálni és strukturálni a feladatokat. Emellett a zene finom mozgáskoordinációt is igényel, és az érzelmek kifejezésének egy módja, ami szintén tréningnek számít.
Minél változatosabb, sokoldalúbb ingerek érik a gyermeket gyermekkorában, annál erőteljesebben fejlődnek az intellektuális képességei. Egy közvélemény-kutatás is azt mutatta, hogy a zenei tanulás hosszú órái, legyen az zongorázás vagy kórusban éneklés, nem voltak hiábavalóak. Azok, akik zenét tanultak, általában magasabb képzettséget szereztek és magasabb fizetést kaptak.
A független közvélemény-kutató cég, a Harris Interactive által végzett felmérés szerint azoknak, akik posztgraduális tanulmányokban vesznek részt, 88 százaléka gyermekkorában zenélt. Azok között, akik évi 150 000 dollárnál többet keresnek, pedig 83 százalékuk foglalkozott zenével.
John Mahlmann, a kutatásban segítő Nemzeti Zeneoktatási Szövetség munkatársa szerint ennek részben az a magyarázata, hogy a zenetanulás során kialakul a fegyelmezettség és az alkalmazkodóképesség. Egy zenekarban vagy együttesben a csapatszellem és az együttműködés is fontos, ami később az életben is hasznos lehet.
A kutatásban részt vevők arról is beszámoltak, hogy a zenetanulás során megszerzett készségek személyes siker élményekhez vezettek. Különösen azok érezték így, akik éneket tanultak vagy amatőr zenekarban játszottak. A jelenleg is zenélők közül pedig 80 százalék osztotta ezt a véleményt. John Mahlmann egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a zene szépsége abban rejlik, hogy a kemény munka és az élvezet együtt jár benne, ami más területeken nem mindig találkozik ilyen módon.